Már egy hét sincs április elsejéig, azaz BOLONDOK napjáig.
Ilyenkor meg lehet tréfálni a másikat, főleg ha érti a tréfát, és persze csak olyan poént süssünk el, ami nekünk is vicces lenne, és semmi esetre sem bántó.
A srácoknál ilyenkor előkerülhet a fogkrémmel bekent kilincs vagy a szék lába alá kerülő dió.
De hogyan tréfálkozzanak felnőttek egymással?
Több ötlet is van a neten.
Pl. a ceruza hegyét bekenni átlátszó körömlakkal.
Vagy a tollhoz ragasztani a kupakot.
A közös konyhában kicserélni a sót a cukorral. (persze legyünk jelen, amikor a tréfa üt, hogy szólni tudjunk, mielőtt megízesítik az ételt.
Esetleg rendezzük át a kollega asztalán található dolgokat, mikor kimegy. Csak apró rendezések legyenek, éppen csak annyi, hgy gondolkodjon rajta,hol lehet, ami az előbb még itt volt.
Lássunk néhány bevált tréfát :)
Becsomagolhatjuk az íróasztalon található tárgyakat újságpapírba.
Írhatunk üzenetet, miszerint XY kereste, visszahívást kér. Adjunk meg egy telefonszámot, ami vagy ne legyen valós, vagy a miénk legyen.
Az optikai egér szemét le lehet ragasztani leukoplast-tal vagy szigetelő szalaggal.- nem fog működni.
Egymáshoz közel ülők egerét össze lehet cserélni. "A" gép egere "B" asztalán és fordítva.
Az egeret át lehet állítani balkezesre.
A telefonkagylót a készülékhez kell rögzíteni.(erre megfelel a kétoldalas ragasztó)
Nálunk előfordultak "durvább" tréfák is.
Valakinek a kabátjára egy tampon lett rögzítve.Amikor hazafelé a tömegközlekedése kapaszkodásnál szóltak az illetőnek, hogy kilóg valamije...
Egy autóhoz konzervdobozok vagy flakonok lettek kötve.
Az egyik áldozat papucsa egy csepp pillanatragasztóval a padlóhoz lett rögzítve.
A főnök ajtajába beállítottunk egy lufifejű parókás felöltöztetett partvist, melyhez egy önéletraz volt hozzátűzve. Ez az új kollega várta az ajtajában.
Örülnék, ha megosztanátok a ti tréfáitokat.
A nap eredete:
Ennek megfelelően gyökerei is régre nyúlnak vissza: már az 1600-as évek elejéről vannak írásos dokumentumok egy német tartományból, melyben részletesen beszámolnak az áprilisi tréfákról, de valószínűleg már korábban is ismert volt a tréfaünnep. Onnan ered, hogy a Gergely-naptár német bevezetése előtt április elsején ünnepelték az újévet. Az 1500-as években azonban átálltak a január elsejére, de ha valaki meg akarta tréfálni ismerősét, április elsejére küldött neki újévi meghívást. A bolondot aztán, aki elhitte, és megjelent az újévi ünnepségen, kikacagták, és kinevezték április bolondjának. Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az április bolondját a francia poisson d'avril-nak, az angol Aprilfool-nak az olasz Calandrino-nak, a német Aprilsnarr-nak hívja. Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan. Mondják, hogy az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; mondják, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek; mondják, hogy IX. Károly egy rendeletéből ered, amely rendelkezés 1564-ben az uj esztendőt április 1-éről áttette január 1-ére. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal biztatgatták egymást. Szigligeti Edének van ilyen című vígjátéka.
