Nagymama lettem! 1

Már több hónapja nagymama lettem, de csak most jutottam oda, hogy ezt el is meséljem.

Néhány éve  már "Anyós" is vagyok, az sem könnyű feladat. Lányos anyaként (és egy spórolós, nagyon egyszerű, már-már "tenyeres-talpas" nőként) nehéz megszokni, hogy a korábbi szokások/megszokások mennyire megváltoznak egy új szerelem/ új szereplő vagy új szerep képbe kerülésével.

És nagyszülőnek lenni még nehezebb.

Hogyan segíthetjük, támogathatjuk a gyerekünket, hogy ne legyek sok?

Szeretném leírni a tapasztalataimat. (Lehet jó, vagy rossz példa. Magamnak vagy másnak, és persze szívesen meghallgatok másokat is a nagyszülőséggel kapcsolatban)

Szóval..

Amikor megtudtuk, hogy érkezik egy új jövevény....
A kérdésem csak ennyi volt: Örülünk vagy sírunk?
Ezt azért tartom fontosnak, mert sokan nyomás alá helyezik a fiatalokat ("mikor lesz már unokám? mikor akarsz már szülni?"...) és a gyerekvállalás nem egy "társadalmi megfelelés", hanem egy közös és megfontolt döntés. 
Persze a kérdés nálunk is elhangzott a szüleim részéről (mikor lesz már dédunokám?) Ezt nem tartom helyesnek. Mi van ha még szórakozni akar, esetleg egzisztenciát, vagy ha egyáltalán nem akar szülni. 

Visszatérve a kérdésre: persze hogy örültünk :D

Igyekeztem végigkísérni a terhességet és ... naplót írtam a "leendő" unokámnak.
Hogy emlékezni tudjunk majd, mikor mekkora lehetett, mikor mozdult meg, stb..

Amikor szóltak, hogy be kell menni a kórházba, indul a buli, lélekszakadva rohantam oda.
Majd a bejárat előtt leültem, hogy... basszus, mi a fenét keresek itt? Ez nem az én dolgom.
Igaz a gyerekemről van szó, aki kórházban van, de...
Dehát születik egy új család! Ez az ő dolguk, az ő örömük, az ő pillanatuk. Így őrlődtem hosszú percekig, aztán eljöttem és vártam a hírt.

Fiú unokám született .
A kórházi látogatáskor (persze szerettem volna, de) nem akartam a kisbabát kivenni a babaágyból, gondoltam, nem fontoskodhatok, nem trollkodhatok bele a kis család életébe. (Mondjuk második nap, amikor ügyetlenkedtek, akkor kicsit belenyúltam a peluscserébe 😀)

Amikor hazamehettek, felajánlottam hogy viszek kaját vagy vásárolok -mindenféle alkalmatlankodás nélkül - de nem éltek vele.  Nincs ezzel probléma, ügyesek, felnőttek, sőt, már felelős szülők, így hátrébb léptem. Persze minden nap beszéltünk a babáról, a családról és persze a lányom hogylétéről. És ez számomra egy újabb kulcsfontosságú rész.
Ilyenkor mindenki a babával van elfoglalva, (jaj de cuki, milyen édes, hogy alszik!...) - ez jól is esik a szülőknek. De szerintem nagyon fontos az Anyuka, illetve mindkét szülő hogyléte. Hiszen az Anya teste visszaalakul, ugyanakkor 24 órás szolgálat veszi kezdetét egy idegen területen (mégha utána olvastak is a dolgoknak), folytonos az aggódás, a félelem, no és persze a kialvatlanság.

Igen tudom hogy ezt szinte minden nő átélte, de gondoljunk bele, nem esett volna jól, ha valaki megkérdezi: hogy vagy, hogy bírod, kell-e segítség? 

Mosókapszulás dobozból virágtartó

Lassan itt a tavasz, készüljünk az ablak, a kert díszítésére.
Tejfölös és mosókapszulás dobozból is készülhet virágtartó, némi ragasztó és ágak felhasználásával.

Sajnos nem tudom honnan mentettem le a képet

Minimál karácsonyfa

Egyre drágábba fenyőfa, így lehet hogy alternatívát kell keresni.
Íme egy ötlet

Anyósom hókiflije

Sajnos Anyósom receptjét nem találom.
Amire emlékszem, az a 28 dkg liszt.
Így 2 verziót is találtam a neten. 

28 dkg liszt 20 dkg vaj 12 dkg cukor Pici só 8 dkg őrült mandula Jól összegyúrni Kifliket formálni sütés után Vaníliás cukorba forgatni.

Másik 

- 28 dkg finomliszt (BL55) - 21 dkg margarin vagy vaj - 10 -12 dkg darált dió - 8 dkg porcukor + szóráshoz - csipet só - vanília aroma ( esetleg aroma helyett szórásnál vaníliás cukor) Sütés: alsó + felső 180 fokon 10 - 15 perc

Cantuccini

Egyik kedvencem mióta csak hallottam róla.
Nem szabad sokszor elkészítenem, mert képes vagyok bármennyit felfalni belőle.

Íme Olaszmamma receptje:

500 g liszt
250 g cukor
150 g vaj (nem margarin)
3 db tojás +1 db a kenéshez
1 db citrom reszelt héja
fél csomag sütőpor
10 dkg mandula

Összekeverjük a lisztet, sütőport, cukrot, citromhéjat, 3 tojást. Ehhez adagonként hozzáadjuk az olvasztott vajat, majd a legvégén a mandulát, amíg egy lágy, nem ragadós tésztát nem kapunk.
(nekem mindig ragadós, de nem zavart soha)
Négy részre szedjük, rudakat formázunk belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Tetejüket megkenjük tojással, majd 180 fokos sütőben sütjük kb.15 percig, míg szép aranybarna nem lesz.

Kivesszük (a sütőt még nem kapcsoljuk ki) picit hűlni hagyjuk, majd átlósan kb. 2 cm-es szeletekre vágjuk és egymás mellé fektetve a tepsiben visszatesszük szárítani kb.10 percig 180 fokon, majd az utolsó 10 percre megforgatjuk és a másik oldalát sütjük

Kész is a Cantuccinink !

Én szoktam bele tenni olyanokat, ami van itthon, pl. dió, aszalt gyümölcs (mazsola, áfonya)

Egyszerű ékszer ötlet

Azt hiszem minden fiatal lány örülne egy ilyen ékszernek. Igazi bulis, fesztiválos ékszer készülhet néhány bőrszálból, gyöngyből, medálból.  

Kerti árnyékoló

Ha majd egyszer apró lábak szaladgálnak a kertben, ezt a pavilont elkészítem.

Nem kell hozzá sok anyag, de nagyon jó szolgálatot tehet a nyári melegben. 

Gyorsan át is gondoltam, hogy vannak itthon sátorhoz tartozó rudak, az szerintem pont jó lesz ehhez.